Az egyimaxilláris íven végzett protetikai rehabilitáció komplex rekonstrukciónak tekinthető, amelyet a szakembernek tökéletesen ellenőriznie kell a protetikai tartósság és a páciens okklusális komfortjának biztosítása érdekében. Az SCRD sikere az ellenoldali ív kezdeti elemzésétől és előkészítésétől függ a sikeres fogpótlás érdekében.
Sok páciens azonban panaszokat fogalmaz meg a protézisével kapcsolatban. Ezért azt javasoljuk, hogy tanulmányozzuk ezeket a panaszokat egy klinikai vizsgálaton keresztül, amelyet a tunéziai Monastir fogászati klinikájának teljes kivehető fogpótlás osztályán végeztünk az SCRD-vel rehabilitált fogatlan betegek körében, akár az állcsont, akár az állcsont rehabilitációjával.
A munka célja az volt, hogy elemezze a teljes egyimaxilláris protézist viselők panaszait, hogy meghatározza azok természetét és feltárja a lehetséges etiológiákat.
Anyagok és módszerek
A vizsgálatot a monastiri fogászati klinikán végeztük két hónapon keresztül (2020. július-augusztus). 34 fogatlan beteg, akik a kivehető fogpótlás osztályon teljes felső állkapocsprotézissel kaptak kezelést, és panaszokkal tértek vissza a konzultációra. A vizsgálatba minden olyan, minden korú páciens bekerült, aki SCRD-ben részesült, és panaszok miatt konzultált.
A két felső állkapocs teljes kivehető fogsorral és implantátummal stabilizált protézissel rendelkező betegeket kizártuk. Az adatgyűjtést egy rezidens végezte a kivehető protézisek oktatójának felügyelete mellett, a vizsgálat céljára kidolgozott és két részre osztott kérdőív segítségével:
– Az első rész a páciens szocio-demográfiai adataira, fő panaszaira és néhány protetikai jellemzőre vonatkozott.
– A kérdőív második része a fogorvos által végzett klinikai megfigyeléseknek volt fenntartva, hogy elemezze a fogatlan ívet, az osteomucosus felszín állapotát, és értékelje a protézisek minőségét a stabilitás, a megtartás, az esztétika, az okklúzió és a fonáció szempontjából.
Az adatokat egy multiparametrikus adatbázis formájában vezettük be a 2007-es Excel táblázat segítségével. A leíró és analitikus statisztikai vizsgálatot az IBM-SPSS szoftver 23.0-s verziójával végeztük.
A szignifikancia küszöbértéket p 0,05 értékben határoztuk meg.
Eredmények
A minta szocio-demográfiai jellemzőit a táblázatban csoportosítottuk.
Az analitikus eredmények tekintetében szignifikáns korrelációt találtunk a Sangiuolo-osztályozás a felső állcsontívnél és a páciens által kifejezett statikus instabilitás között, p = 0,012 értékkel.
Szintén függőségi kapcsolatot találtunk a páciens életkora és a fogsoralap törése között p=0,03 értékkel.
Tanulmányunkban a panaszok miatt konzultáló férfiak aránya megegyezik a nőkével, ami nagyon hasonlónak tűnik más tanulmányokhoz: Modhi Al Deeb (2020) tanulmányához, amelyben a nők a lakosság 46,5%-át, míg a férfiak 53,5%-át képviselik). Más tanulmányok azonban a férfiak magasabb arányát mutatják, mint például Bekri (2019) és Gueye M (2016) tanulmányai, míg Cayrel (2011) és Mboj EB (2010) tanulmányaiban a nők nagyobb arányban szerepelnek. [1] [2] [3] [4] [5]
A mi vizsgálati mintánkban az átlagéletkor 63,3 év, ami hasonló Bilhan coll és Gueye M tanulmányaihoz, amelyekben az átlagéletkor 64,1 év. [6] [3] A vizsgált populáció 44,1%-ának volt általános betegsége, amelyek közül a legnyilvánvalóbb a cukorbetegség. Frank (1998) szerint a kivehető protézisekkel való elégedetlenség a rosszabb egészségi állapotú betegeknél nő. [7]
A minta 20 felső állkapocsprotézisből és 14 teljes állkapocsprotézisből áll. A felső állkapocsprotézisek magas számát az állkapocsfogakhoz képest késleltetett alsó állkapocsfogvesztés fogalmával magyarázzák. Ezenkívül a gyakorló orvosok gyakran tisztában vannak azzal, hogy a csökkentett hordozófelület miatt nehéz biztosítani a teljes alsó állkapocsprotézis egyensúlyát. Ezért konzervatívabbak a mandibulával kapcsolatban.
A betegek többsége a protézis több mint egyéves viselése után fejezi ki panaszait, ami korrelál Gueye M 68, egy évnél régebbi protézist tartalmazó eredményeivel.
A stabilitás a horizontális és rotációs terhelés alatti elmozdulással szembeni ellenállást mutatja. Ez attól függ, hogy a protézis milyen minőségben alkalmazkodik a protézis tartószerkezetéhez a horizontális és vertikális síkban. [8] [9]
Vizsgálatunkban a panaszok több mint 57%-a a protetikai instabilitás (statikus vagy/és dinamikus) problémáira hívja fel a figyelmet. Ugyancsak Bekri (2019) tanulmányában azt mutatja, hogy az esetek 49%-ában az instabilitás a fő panasz. [2] Valójában bizonyos anatómiai-klinikai helyzetek, mint például a fibromucosus állapot és a csontreszorpció voltak a rossz retentio és következésképpen a protetikai instabilitás okai. A maxilláris Sangiuolo-osztály és a statikai instabilitás között már találtak összefüggést. A II. és III. osztály esetében több instabilitást találtak.
Az instabilitás a funkció során is előidézhető, mert ehhez elengedhetetlen az okkluszális viszonyok ellenőrzése a propulziós és laterális mozgások során a kiegyensúlyozott okkluszális koncepciónak megfelelően, stabil protézissel ezeken a támaszokon [10] A kiegyensúlyozott okkluszió exkurzív mozgások során a protézis instabilitásához, a retenció elvesztéséhez és a protézis disszeminációjához vezet. [11] [12]
A fájdalom a második panasz, amely ebben a felmérésben a felső és alsó állkapocs íven képviselteti magát 55%-os és 43%-os arányban. Ezek az értékek hasonlóak egyes tanulmányokhoz [6] [14].
A nem megfelelő protézis fájdalmas panaszokat vagy funkcionális zavarokat okoz, amelyek képesek a fogsor elutasítását okozni [14].
A szájszárazság a lágyrészfájdalom egyik kockázati tényezője, különösen az alsó állkapocsívben. Inamochi Y (2019) szerint a betegek 15%-a állítja, hogy a maxilláris protéziseknél, 21%-a pedig a mandibuláris protéziseknél kellemetlen érzéseket tapasztal. [15] Ezek az érzékenységek a protézis térfogatával, a „teli száj” érzésével és a protézis ajkak kitágulásával kapcsolatos funkcionális kellemetlenségek eredményeként fejeződnek ki. Ez a kellemetlen érzés vagy a protézis határainak tényleges túlerősödéséből, vagy a protézis határainak az eredeti protézishez képest történő jelentős megváltozásából adódik hosszú használat után. [16]
A vizsgálatunkban szereplő betegek a műfogsor-alap törése vagy a protézis fogak leválása után konzultálnak. A törött fogak 5,4%-a a protézis 2-5 éves szolgálati ideje után keletkezik. [14] Ezek az elváltozások különböző etiológiákkal magyarázhatók, mint például a protézisek gyártási eljárásai során történő helytelen kezelés és annak hatása a protézis minőségére.
Licia M. (2019) szerint a polimetakrilát-metilből készült protézisek törékenyebbek, és nagyobb vastagságra és szélességre van szükségük a törések elkerülése érdekében, mint a VALPLASTtal készültek. A PMMA a műfogak elvesztésének magas arányát mutatja. 17. Koper úgy véli, hogy az egységes teljes protéziseknél megfigyelt okkluzális problémák és a protézis törései az alábbiak egyikéből vagy mindegyikéből erednek: a maxilláris protézisre, az alatta lévő fogatlan szövetre és a szemben álló természetes fogakhoz szokott izmokra ható okkluzális stressz, az alsó állkapocsfogak helyzete, amelyek esetleg nem megfelelően vannak beállítva a protézis stabilitásához szükséges okkluzális bilaterális egyensúly koncepcióhoz. [18]
Összefüggést találtak az életkor és a protézis törése között, ami a nem megfelelő termékekkel, például abrazív anyagokkal végzett tisztítási technikáknak, vagy akár a készülék kezelése során bekövetkező esésnek is betudható.
[19] [20] [21]
Tanulmányi határérték
Kívánatos, hogy ez a klinikai vizsgálat multicentrikus legyen, mivel a betegek pszichológiai állapota régiónként eltérő. Különösen akkor, ha ezek a panaszok szubjektív állítások, amelyeket nehéz értékelni.
Következtetés
Az SCRD kényes kezelés a szakemberek számára, akik anatómiai és fiziológiai különböző akadályokkal szembesülnek. Ez sok problémát okoz, és visszahozza a beteget, hogy konzultáljon a panaszokkal.
Tanulmányunkban az instabilitás a betegek által leggyakrabban kifejezett panasz, amelyet a fájdalom követ.
A mi feladatunk az, hogy megoldást találjunk a panaszokra, és motiváljuk a beteget a csont-nyálkahártya felszín és a protézis szigorú higiéniájára. A fogpótlás átadása után ellenőrző üléseket is be kell programozni.
A teljes, unimaxilláris fogsor esetében a probléma abból adódik, hogy az okkluzális mintázat már a fogív szintjén létezik, és ritkán igazodik a kombinált kivehető protézis stabilizációs követelményeihez.
Discussion about this post