A bioaktív anyagok egy lépéssel továbbviszik a fogpótlást, mivel segítenek megelőzni a demineralizációt, elősegítik a remineralizációt, és bélésként vagy pulpafedő anyagként használva serkentik a dentin képződését.
A bioaktív anyagok egy lépéssel tovább viszik a restauratív fogászatot, mivel segítenek megelőzni a demineralizációt, elősegítik a remineralizációt, és bélésként vagy pulpát fedő anyagként használva serkentik a dentin képződését. Mielőtt azonban a klinikusok eldönthetnék, hogy egy szuvasodás elleni bioaktív fogpótló anyag megfelelő-e az esetükben, perspektívára van szükségük arról, hogy mit is tudnak ezek az anyagok, és miben különböznek a hagyományos fogpótló anyagoktól.
„Nehéz definiálni egy bioaktív anyagot anélkül, hogy előbb ne osztályoznánk, hogy milyen típusú anyagról van szó” – jegyzi meg Dr. Nathaniel Lawson, DMD, PhD, a Birminghami Egyetem Alabama Egyetem Fogorvosi Karának Biomateriális Anyagok Osztályának igazgatója. Lawson, aki biomedikai mérnöki PhD-vel rendelkezik, a bioaktív restaurációs anyagokat vagy bélésanyagként/szövetfedő anyagként, vagy restaurációs anyagként és cementként osztályozza.
„Például egy bioaktív anyag, amely bélés/pulpa fedőanyag, a pulpakamrában reparatív dentin képződését indítaná el” – mondja. Egy bioaktív restaurációs anyag vagy cement viszont klinikai előnyöket kínál a restaurációhoz kapcsolódó fogszerkezet számára. „Ha egy anyag fluoridot, kalciumot vagy foszfátot bocsát ki, akkor segíthet megelőzni a fog és a környező fogazat demineralizációját” – magyarázza. „Az ionok felszabadulása segíthet a szuvas preparátum alján maradt demineralizált dentin remineralizálásában is. Az ilyen anyag hidroxiapatitot is képezhet – ami, ha az anyag és a fog határfelületén képződik, segíthet a restauráció lezárásában. Végül egy bioaktív restaurációs anyag antibakteriális is lehet”.
A Bioaktív Restoratívumok példája
A pulpa fedőanyagainak kiválasztásakor nem lenne értelme olyan anyagot használni, amely nem bioaktív, állítja Lawson. „Amikor a pulpa szabadon vagy majdnem szabadon van, olyan anyagot kell elhelyezni, amely serkenti a reparatív dentin képződését – ami nyilvánvaló indikációja egy bioaktív pulpafedő anyagnak” – mondja. Azokban az esetekben, amelyek nem járnak expozícióval vagy közel expozícióval, szerinte a klinikus belátására van bízva, hogy bioaktív betétet válasszon. „A bioaktív bélés hátránya ebben a helyzetben” – magyarázza – „hogy nem kötődik olyan erősen a preparátumhoz, mint egy műgyanta kompozit réteg”.
Lawson szerint a bioaktivitás hozzáadásával nyert vagy elveszített klinikai előnyök összehasonlítása segít a restaurációs anyagok és cementek kiválasztásában. „Az üvegionomerek és a gyantával módosított üvegionomerek például nagyfokú fluoridfelszabadulást biztosítanak, de az esztétikai és mechanikai tulajdonságok rovására” – jegyzi meg. „Ezzel szemben néhány műgyanta alapú bioaktív restaurációs anyag kevesebb ionfelszabadulást biztosít, de mechanikai tulajdonságaik közelebb állnak a műgyanta kompozitokhoz.”
A bioaktív fogpótló anyagok legújabb fejlesztései a következő szintre emelik ezeket az anyagokat. Az egyik példa erre egy új koncepció, amely bioaktív üveget épít be egy fogászati ragasztóba. „A laboratóriumunkban végzett tesztek azt mutatták, hogy az ionfelszabadítás beépítése a restaurációs anyagba kritikusabb, mint a ragasztóba való beépítés; ugyanakkor az adhezív és a restaurációs anyag ionfelszabadításának kombinálása hatékonyabb, mint bármelyik külön-külön használata” – magyarázza. „Egy másik új koncepció a töltött molekulák hozzáadása a restauratív anyagokhoz, amelyek képesek lebontani a baktériumfalakat, ami azt jelenti, hogy ezek az anyagok ellenállnak a plakk felhalmozódásának.”
Arra a kérdésre, hogy milyen tulajdonságokat szeretne bevezetni, Lawson azt mondja, hogy olyan anyagot keres, amely kedvező kölcsönhatásba lép a lágyszövetekkel. „A klinikusokat a subgingiválisan kiterjedő szuvas nyaki elváltozások gyötrik, mert ezeknek az elváltozásoknak a kompozittal történő helyreállítása ínyrecesszióhoz vezet” – mondja. „Az igazi újítás egy olyan bioaktív restaurációs anyag lenne, amely lehetővé tenné a lágyszövetek rögzülését, miközben más bioaktív előnyöket is kifejtene.”
A Decisions in Dentistry című kiadványból. September 2021;7(9)46. Írta: Nathaniel Lawson, DMD, PhD On Sep 8, 2021
Discussion about this post